Így ünneplik a karácsonyt az ukrán katonák a fronton (VIDEÓ)
Karácsonyfa állítás 21. századi módra.
A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
„Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz… fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” Ez a Goethétől vett idézet áll a cirkusz október vége óta futó Karácsonyi csodashow-jának programfüzetében. Nagyon is találóan, hiszen maga a műfaj sem szól másról, mint a merészségről, erőről és illúzióról, és ha ehhez még alkalomadtán tehetség, egyediség, zsenialitás is párosul, készen van a világszám. Ebből ugyan az idei ünnepi produkcióban egy sem akad, ez korántsem azt jelenti, hogy ne volna érdemes jegyet venni a Városliget egyik szimbólumának számító intézménybe. És nem csak azoknak, akik ezzel kipipálják az adventi időszak kötelező gyerekprogramjainak egyikét. Néhány éve mondhatni rendszeres látogatója vagyok a Fővárosi Nagycirkusznak, és ami kezdetben furcsa volt, ma már teljesen természetesnek tűnik: a közönség egyre sokszínűbb. Ez alkalommal például egy nyugdíjaskorúnak látszó társaság foglalt el előttem egy egész sort – unokák nélkül! –, és végig olyan jókat nevettek, hogy már ez önmagában igen szórakoztató volt. Akárcsak Kenneth Huesca hasbeszélőszáma. Álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen a nézőket egy másodperc alatt az ujja köré csavaró negyedik generációs cirkuszos és Roger nevű majombábja lesz az, akik miatt 2024 röhögőgörcsét kapom, de úgy tűnik, az olasz sárm és a hihetetlen profizmus keveréke senkit nem hagy hidegen.
Ahogy nehezen tudná magát kivonni az ember a légakrobatika mutatványainak bűvköréből is. Ezek hangsúlyos jelenléte nem véletlen, a karácsonyi műsor rendezője, Vincze Tünde az egyik leghíresebb magyar légtornász volt, majd megalapította és a mai napig elnökli a Magyar Légtornász Egyesületet. Az előadás magyar résztvevői mind az ő tanítványai, például Molnár Gréta, aki egy érdekes trapézszámot ad elő, a Pannóra duó tagjai: Kocsaslijszki Panna és Györe Nóra, akik szó szerint a hajuknál fogva lógnak, vagy Szlavkovszki Zsolt, aki gurtnival művel szédületes dolgokat. A földön lévők közül is jó párnak köze van azért a léghez, vagy még inkább az egyensúly lehetetlen helyzetekben való megtartásához. Nem is emlékszem, mikor izgultam annyira, mint a kínai akrobatikus fejegyensúlyozó csapat, a Kung Fu Boys egészen elképesztő attrakciója alatt; nem meglepő, hogy a hasbeszélő mellett ők kapják a legnagyobb tapsot. És persze a kutyuskák. Jó ideje folyik a vita szerte a világban arról, valók-e, kellenek-e a cirkuszba állatok, igazságot tenni a kérdésben nem a mi tisztünk, de egy biztos, a szintén olasz Saabel család szamojédokkal és huskykkal előadott derűs-kedves jelenete mindenki szívét megmelengeti kicsit.
És hogy ez egész a végére képes összeállni valamiféle egységgé, abban nagy szerepe van a zenekarnak is. A Fővárosi Nagycirkusz Szakál László vezette állandó együttese úgy képes nagy jókedvvel megmutatni magát, a tudását, hogy közben a zenészek nemhogy nem kerekednek a fellépők fölé, hanem abszolút alázatosan „alájátszanak” az artistáknak. A gyenge pont nem is ők, hanem az inkább csak időkitöltőnek tűnő légtánckar („Magyarországon az első”), illetve a néhol kifejezetten erőltetett átvezető szövegek, amelyekkel a konferansziék – az általam látott esten Köllő Babett és Maka Gyula – sem nagyon tudnak mit kezdeni.
(Karácsonyi csodashow – Magic around Christmas. A Fővárosi Nagycirkusz ünnepi műsora. Rendezte Vincze Tünde. Az előadás január 5-éig látható)
Nyitókép: Fővárosi Nagycirkusz